Mai nap olvastam egy cikket. Először nem igazán értettem, hogy fogalmazódhat meg valakinek a fejében egy ilyen iromány, de aztán persze rájöttem, hogy sajnos Magyarországon nagyon sok olyan ember van aki szereti az olasz focit. Lehet rá azt mondani, hogy antifutball, lehet azt mondani, hogy megölik a sportág szépségét, azt is lehet mondani, hogy moslék, és azt meg a malacok (urambocsá disznók) nagyon szeretik.
Viszont aki a sport szépségét, a látványosságot, a játékot, az élményt szereti az ilyen badarságokat nem ír, gondol, beszél. Az én egyszavas véleményem az olasz focira: kaka (nem a Real Madrid brazil játékosára gondolok). Valahol persze felháborító, hogy miért gondolkodik valaki úgy, hogy az amit az olaszok játszanak az szép. Miért kell agyontaktikázni, beállni védekezni (gyáva, férfihez nem illő módra), megölni a focit, színészkedni és gusztustalankodni? Ez kinek és miért jó? Számomra a foci a szépségről szól, arról, hogy végig hajtják a meccset, hogy látványos technikai elemeket dobnak fel, hogy Freestyle-osokat megszégyenítő cseleket mutatnak be és támadnak és támadnak, az utolsó percig! No és persze sportszerűek. Ezeket korántsem lehet elmondani az olasz fociról, viszont azt igen, hogy az egyik legkorruptabb, bundázó banda, amitől a belem kifordul.
Visszatérve a cikkre. Jómagam 1992 óta vagyok Barcelona drukker, akkor még kisgyerekként jártam Katalóniában nyaralni, és pont kintlétem alatt lett bajnok a Barcelona. Amit akkor ott a szurkolók műveltek végig a tengerparton annyit tett, hogy ott és akkor elhatároztam, hogy én ennek a csapatnak szurkolok mostantól. Ez megmaradt azóta is. Tulajdonképpen mondhatnám, hogy a cikk írójának savanyú a szőlő, mert már egy pár éve a Barcelona a világ legjobb csapata. Igazából jobb ha hozzászokik ehhez, mert ez így fog maradni még egy ideig. Kétségtelen tény, hogy a Barca játssza ma a világon legszebb és legeredményesebb fociját. Ez akkor is így lesz ha ma kikap a Milántól, esetleg tovább sem jut a BL-ben. Az sem változtat ezen ha esetleg gondok vannak az öltözőben. Minden csapatnál vannak időnként. A Real Madridról csak annyit, hogy amikor odatéved ez a Mourinho nevezetű puhatestű (már réges rég el kellett volna tiltani a focitól az ocsmány sportszerűtlen istenátkát, akár milyen jó edző is) akkor annyit tudtam mondani, hogy gratulálok, tökéletesen meg is érdemlik egymást. A spanyol bajnokságban 6 pont az előnye a Barca-val szemben, ami lényegében csak 3 ( április 22-én még játszanak egymással), ezért elég merész azt állítani, hogy már eldőlt a bajnokság sorsa. Ha esetleg még sem nyernék meg a bajnokságot (Barca), akkor persze nagy lesz a mellénye az ellenfélnek, de erre csak azt tudom mondani, hogy a spanyol király kupát megnyerik a katalánok a baszkokkal szemben (tudom, hogy a királyi fővárosban rohadt savanyú az a szőlő, hogy két „nem spanyol” játssza a döntőt) akkor a spanyol szuperkupában rommá verhetik a Madridot, majd ha a BL-t is megnyerik akkor utána az Európai szuperkupában megmutathatják, hogy ki a legjobb európai, a Klubvilágbajnokságon pedig, hogy ki a Világ legjobb csapata. Ha a 6 trófeából csak 5-öt szereznek meg akkor egye fene idén legyen a Madridé a bajnoki cím.
Ha a Barca stílusa meghall, akkor az igényes és valódi foci hal meg. Úgy ahogyan szépen lassan a brazil focit tönkre teszik avval a gyökér európai stílussal. A Barcában is nem véletlenül voltak mindig meghatározóak a dél-amerikai focisták, ők adják hozzá a játék sava borsát. Ami pedig az olasz focit és különösen a Milánt illeti, kívánom nekik hogy oda kerüljenek ahová valók. Egy olyan helyre ahova a királyok is csak egyedül járnak, egy olyan helyre ahol egy laza elegáns kézmozdulattal leöblítjük azt amitől néhány pillanattal korábban jóleső érzéssel szabadultunk meg.
